Catch & Release: Azért, hogy minden horgász megértse, miért kell(ene) a kifogott halat visszaengednünk.
Ebben a cikkben azt szeretném nektek bemutatni,milyen fontossággal bir a helyválasztás és a szerelék pontos összeállitása,müködtetése.
Ezen kivül ismét egy sztory,mely velem esett meg,és kivánom,hogy másoknak is legyen hasonló élményben része.
Természetesen csak hangsúlyozni tudom,fogd meg,és engedd szabadon,mert a jövőre is gondolni kell,nem csak a mára!
Mi legyen a hallal?
Ahányan vagyunk, annyiféleképpen viszonyulunk horgásztevékenységünk célpontjához, a halhoz. Rengeteg legenda terjeng arról, hogy a halak éreznek-e fájdalmat vagy sem, illetve melyek testének érzékenyebb részei. A tudomány mai állása szerint, azt sem tudhatjuk teljes biztonsággal, hogy mekkora fájdalmat okoz halunknak egy szájba akadó horog, de jól látható reakciói alapján, okunk van azt feltételezni, hogy megakasztott halunk a szúró szájfájdalmon kívül, komoly stresszt is elszenved.
A Pó folyó. Minden horgász számára fogalom, egy távoli, talán soha meg nem valósuló horgászálom, hogy egyszer a Pón horgászhassunk. Az óriásira növő harcsák birodalmában. Van, akinek ez az álom valóra válik. Vannak, akik feljthetetlen, csodás élményekkel gazdagodva térnek haza, vannak, akik pedig egy hűtőszekrénnyi fagyasztott hallal. Furcsa volt az utolsó mondat vége? Nem elírás! Sajnos létezik, vannak, akiknek megéri elutazni Olaszországba, hogy a kifogott halat jó pénzért eladhassák.
Az alábbi képeket egy olasz fórumon (www.grupposiluro.it) találtam. Igaz, hogy 2005-ben készültek, azaz, több, mint 2 éve, de sajnos magyar horgászokról. Sajnos. 
Költhet az állam országimázsra bármennyit, egy ilyen képsor mindent magával ránt.
Olvastam az 1996. decemberi Magyar Horgászban a Pisztrángfogó csapatunkról. Nem is olyan régen láttam a televízióban eme “remek” csapatot. Amit itt leírok, az természetesen csak az én véleményemet tükrözi. De rendkívül kíváncsi vagyok, a többi sporttárs hogyan látja ezt a helyzetet. Akkor 1996. szeptemberében Olaszországban a Camonica völgyében rendezték meg a 4.pisztrángfogó vb-t, melyen csapatunk az ötödik helyet szerezte meg. 
Ez eddig rendben is lenne. Na, de milyen pisztrángfogás volt ez !!! Kukaccal pisztrángra ?
Az utolsó nehézkes lépések után elém tárul a pannon őserdő és egy szinte nem is evilági kép fogad.
 |
Túl szép, hogy kárba vesszen. Egy német horgász szomorú tapasztalatai a magyarországi catch-release szokásokról.
Az írás eredetije az Angeln.de oldalon jelent meg, majd a Horgasszunk.hu fordította le.
Egészséges, életerős halak, a minket körülvevő csodálatos természet részei. Akváriumokban tartjuk őket, lemerülünk a tengerek mélyére, hogy megcsodálhassuk őket. És horgászunk rájuk, vagy valami olyasmit. A Magyarországon kifogott halak 99%-a már soha többé nem kerül vissza a vízbe, hanem az edényben végzi. A maradék pedig a szemétben. Senki nem gondol arra, hogy milyen értelmetlenül és feleslegesen bújuk ki belőlünk a genetikailag kódolt vadászösztön. A szörnyű mészárjelenet képeit most megosztom Önökkel, pedig sokáig rejtegettem őket a nyilvánosság elől elzárva. A magyarországi természetes vizek mellett eltöltött hosszú hónapok vittek rá arra, hogy a „teremtés koronájának” eme megnyilvánulását megosszam Önökkel. Elsősorban azért, hogy minden érző ember segítségével az ilyen és hasonló őrültség gondolatát kiűzzük a „sporttársak” fejéből.
 |
|---|
Bad Behavior has blocked 102 access attempts in the last 7 days.
