Együnk, vagy ne együnk halat?Mostanában gyakran találkozunk avval az anomáliával, hogy fogjunk, de ne együnk halat, vagy annyit fogjunk, amennyit megeszünk, vagy együnk annyit, amennyit fogunk.
De vannak olyanok is, akik azt mondják, fogjunk, de egyáltalán ne együnk halat. S nem kevés azoknak a száma sem, akik azt mondják, az édesvízi hal nem fogyasztásra termett, arra ott vannak a tengeri halak.
Természetesen a tengeri halak esküdt védelmezői azonnal felszisszennek, mondván: el a kezekkel a tengerektől, nem elég az eddig elvégzett pusztítás, most az édesvízi halakat is az ő rovásukra mentsük meg?
A legtöbb végleg kipusztult állatfaj a tengerekben volt megtalálható, s most onnét hiányoznak.
Sok érvelést hallottam már, mely a tengeri halak fogyasztására szólít fel, próbálva ezzel megvédeni folyóink, tavaink halait.
Alátámasztva mindezt avval a ténnyel, hogy például Olasz, vagy Spanyol, de akár Francia piacokon sem az édesvízi halakat kínálják az árusok, hanem a tenger kifogyhatatlan élőlényeit.
De biztos, hogy kifogyhatatlan?
A www.catch-release.hu internetes portál segít, hogy a kedves olvasó eligazodjon ebben a kissé sem egyszerű témában.
Nehézsége abban rejlik, hogy bármi módon cselekszünk is, érdekek sérülhetnek.
A kérdés az, hogy a halak érdeke ebben az érdekszövevényben hol helyezkedik el.
Ha számunkra a halak érdeke a fontos, nem lehet kérdéses, mi a helyes út.Magyarországon az átlagos halfogyasztás évi három kg körül van egy főre számítva, szemben a kívánatos húsz kg körüli személyenkénti halfogyasztással. Hogy ez tengeri, vagy édesvízi hal, az majdnem mindegy, mondhatnánk, de erről mindenki másképp vélekedik.
Magyarország édesvízi haltermelésben olyan tartalékokkal rendelkezik, amilyen hiánnyal Európa küzd.
A horgászvizeket üzemeltetők ezt már saját bőrükön érzik, hiszen napjainkban szinte lehetetlen például csukához jutni. Osztrák víztulajdonosok jönnek tartályaikkal, s helyben fizetnek háromezer forintot a csuka kilójáért, mert arrafelé drágább is, kevesebb is van belőlük.
read more from this topic.....