A süllő tilalom közeledte felvetett bennem egy Magyarországon elég kényes témát: „Catch & Release”-t, egy másfajta megközelítésben.
Kinek, mit jelent ez az angol kifejezés? Az én értelmezésemben nem csak a szigorúan vett magyar fordítást jelenti! (Fogd meg és engedd (bocsásd) vissza!)
Tőlünk nyugatra, a bojlis horgászat életformáját, eszmerendszerét jeleníti meg! Mint minden, ami nyugatról gyűrűzik be kis hazánkba, ez is felemásan érkezett meg hozzánk. Jött maga a bojlis horgászat, az eszmerendszer nélkül! Tisztelet a kivételnek! Ilyen kivétel Fehérvári Gábor, aki maga is elítéli a magyarországi bojlis horgászok 80%-át az egyik írott szaksajtó hasábbjain!
De ami kiverte nálam a biztosítékot, és amiért idekerült ez a téma, az az, hogy a többi írott sajtóban nem igazán kap megfelelő publicitást a téma! Egy másik, magát szaksajtónak nevező bulvárköntösbe bújtatott reklámorgánum hasábjain olvasom, hogy „csak ezzel a tuti módszerrel”, „csak ezzel a tuti csalival”, „zsinórral, horoggal, orsóval” lehet halat fogni; majd a cikk végén kielégült mosoly a „zsákmánnyal”! És sehol a C&R! :S
Gyorsan visszalapoztam az előző négy számban, hogy meggyőződjek róla, hogy nem vagyok amnéziás, de jól emlékeztem, ott sem láttam a tuti ötletek után a C&R-t! Kinek a felelőssége, hogy nem terjed a Catch & Release mentalitás?! Nem az enyém, egyszerű horgászé, hanem azé, aki teletömi a halra ácsingózó horgászok fejét a sok reklámmal és megfeledkezik a FELELŐSSÉGÉRŐL! Az egyszerű spori megrántja a vállát, s azt mondja, ha neki is lehet, akkor nekem ne magyarázzon senki! Pedig ezek a reklámköntösbe bújtatott bulvár sajtóorgánumok legalább annyit megtehetnének, hogy egy – egy cikk végére odabiggyesztik a C&R, esetleg néhány torz agyszülemény cikk helyére e tárgyban is írhatnának egy – két szösszenetet! Sokat segíthetnének ezzel a „fagyasztóláda”-, vagy a „mindent vigyünk haza elv” ellen, népszerűsítve a C&R filozófiáját. Nem csak a „tutira”, hanem az etikára is felhívhatnák a figyelmet!
Természetesen számomra másik üzenete is van a Catch & Release-nek. Mert nem csak a bojlis horgászat ideológiájává kellene válni a C&R kifejezésnek és a mögötte álló eszmerendszernek! Félre ne értsük, én nem a világot akarom megváltani, csak a figyelmet szeretném felhívni így a süllő tilalom kezdete előtt a csuka tilalom közepén arra, hogyha megfogjuk ebben az időszakban akár a csukát, akár a süllőt, akkor az legyen C&R. ugyanis nem a horgászatuk tilos, hanem a hazavitelük! Most, hogy leolvadt a jég a tavakról, nagyon sokan mennek ki a vízpartra és pergetnek domira vagy sügérre és közben csukát, vagy süllőt fognak. Nincs is ezzel baj! Csak ne úgy fogjuk fel a dolgot, hogy Isten ajándéka, hanem minél előbb juttassuk vissza az így kifogott halakat a vízbe.
Az én olvasatomban Catch & Release egy mentalitás, a hallal való kíméletes bánásmód, ami természetesen nem azt jelenti, hogy saját szükségletre ne vigyünk haza egyetlen halat sem. Catch & Release szellemiségében ne mi érezzük kellemetlenül magunkat a „szomszéd pecás” miatt, merjünk szólni neki, ha nem az etiketnek megfelelően horgászik, Tegyünk mindannyian egy keveset azért, hogy ez legyen Magyarországon is az uralkodó mentalitás!
Csaszi
http://www.hal-i.extra.hu
7 users commented in " Hal-i horgászportál "
Follow-up comment rss or Leave a TrackbackA post nekem kicsit zavarosnak tűnik, érződik belőle a nemes célért érzett hevület, ami azonban az olvashatóság, élvezhetőség kárára van.
Én nem értek egyet azzal, hogy a c&r-be belefér a “saját szükségletre” egy-két jobb hal hazavitele.
A dolog arról szól, hogy NEM ESZEM MEG a halat, amit becsaptam, menekülési esély nélkül zsákmányul ejtettem, Hanem mintegy bocsánatot kérek tőle, és visszaadom a szabadságát, életét, amit nem én adtam neki, tehát elvenni sincs jogom. Mégcsak nem is azért, hogy holnap újra élvezkedhessek a zsákmányul ejtésében, hanem az élet tisztelete miatt.
A kamrát pedig a tecsóból kell feltölteni.
Cyrano!
Túl magas erkölcsi szintre emeled a c&r pecát.
Ami nem baj, csak maradjunk a nagy magyar valóságnál és elégedjünk
meg apró lépésekkel.Ez az oldal egy ilyen kis lépés.
Történet: tavaly szept.13-án a mártélyi /Csongrád megye/ holtágon egy fiatal srác fogott egy 10kg-os tőpontyot. Az illetékes horgászegyesület elnöke sietett a segítségére. Csónakba ültek és hosszú idő után beemelték a halat a csónakba, mert megfelelő merítőt senki nem adott /igaz nem is kértek/ A hal partra került, egyre többen állták körül. Csónakból horgásztam a túlpart mellett és elkiálltottam magam, hogy “engedjétek vissza”. Szinte az összes hallótávolságban levő horgász kiröhögött.
Később szót váltottam az ifi horgásszal akiről bizton állítom, ha
nincsenek ott a “nagy” horgászok az első szóra visszaengedi a zsákmányt. A srácot úgy hívják hogy Tőkés László. Igen. Annak a bizonyos Tőkés Lászlónak a fia.A hal további sorsát nem ismerem!
Opiho!
Nem ÉN emelem misztikus magasságokkba a C&r-t, vannak itt arra önjelölt guruk. Csupán arra céloznék, hogy álszent hozzáállás egyrészt kíméletes kínzást hirdetni, közben azért a kamra megtöltését csak-csak elfogadni.
Ja, és közben fikázni, megbélyegezni, pocskondiázni a telepített műpontyot boldogan hazahurcoló és családilag elfogyasztó hétvégi pecást (”siserehad”)
Aki szentnek jelöli magát, az éljen szent életet! Innentől azonban rövid levezetéssel eljutunk odáig, hogy az igazi céender horgász…nem horgászik! Mert nem okoz fölösleges szenvedést, traumát egy állatnak kizárólagszórakozásból!
Ami a telepített műpontyok visszadobálását illeti, az meg szerintem megintcsak életszerútlen. A tógazdaságból egyik héten a hipermarketbe, másik héten a horg.egyesület tavába szállít a tenyésztő. A tóba tett hal ugyanúgy emberi fogyasztásra lett termelve, mint az üvegkádban tátogó. Na az sem épületes látvány, az igaz. Megintcsak rövid és egyenes levezetés eredményeként az elhivatott céender megveszi az osan-pontyot, dézsába teszi, és szabadon engedi a természetben.
Szóval van baj itt a nemes elvekkel, főleg az, hogy álságosak némileg. Az pedig, hogy aljas véglénynek titulálja valaki a más meggyőződésű, más elvek szerint élő, horgászó társakat, felveti a kérdést, hogy milyen jogon?
Legyen hát nemes, fogd-engedd el gondolkodásmód, de ne legyen ez jó magyar szokás szerint élet-halál kérdése. Aki úgy dönt, hogy eszerint él, netán ezt az elvet népszerűsíti, az pedig legyen hiteles, otthon, magánemberként is. Tehát az a minimum, hogy üres legyen a fogási naplója.
Egyetértek a fentiekkel!
Az is biztos, hogy nincs finomabb mint a Tiszából kifogott - esetleg a
helyszínen elkészített - sült karikakeszegnél.
AZ ÉN VÉLEMÉNYEM EZZEL KAPCSOLATBA, AZ HOGY HA A JOGSZABÁLY MEGENGEDI HOGY A HORGÁSZ ELVIHESSEN VALAMENNYI HALAT, AZ NEM EGY NAGY BAJ, A NAGYBAJ AZ HOGY EGGYRE TÖBBEN A MEGENGEDETT MENNYISÉG TÖBSZÖRÖSÉT VISZIK EL, ITT VAN A PROBLÉMA EZEN KÉNE VÁLTOZTATNI VALAHOGY, ÉN AKKOR VISZEK HALAT HAZA HA RÉG NEMETTEM, AKKOR IS A MÉRETESBÖL A KISSEBBIKET, MERT EZ ELÉG NEKEM, 1-2 KILOS HAL ELÉG ÁLTALÁBAN NEKEM, DE MÁSOK ELEDÁSRA VISZIK A HALAT HAZA, AZ OJANNAK HOÁBA BESZÉL BÁRKI, NEMÉR SEMMIT. SZASZTOK
Nem is beszéddel kell meggyőzni őket, hanem évekre elvenni az
engedélyüket! Nincs helyük a tiszteséges horgászok között!!!
én nagyon szeretek horgászni, és mindig a lehető legkíméletesebben bánok a halakkal, tisztán tartom a horgászhelyem, de viszek el halat.. a c&r leginkább a kapitális egyedek fanatikusai körében, és a versenyhorgászok zöménél él teljesen. egyetértek abban, hogy a tenyésztett állomány, melyet minden évben pótolnak az bizony fogyasztásra lett termelve. a c&r-t nem lehet az egész halállományra kiterjeszteni, de a kapitális példányokat sokkal jobban lehetne védeni, akár törvényi szinten is.. én tag vagyok egy bányatavon és 90%-ban ott is horgászom, de azért járok más tavakra is, ahol egyre inkább azt tapasztalom, hogy figyelmeztetnek a 6kg-n felüli pontyok védelmére, és azthiszem ez már haladás, nem?
Leave A Reply