Gereblyézés, aranygiliszta, kapálás valamint jég alá kergetett halak, partra menekülő pikkelyesek, megsebzett, feleslegesen felsértett uszonyosok. Számomra az évek folyamán már egyre inkább összefonódó, becstelen műveletek, melyet állatoknak álcázott lények végeznek.
Vizeink egyre jobban megcsappanó halállománya, az egyre inkább elkorcsosuló kocahorgásztársadalom, a kizsákmányolás tölt el sokszor keserűséggel, főleg amikor legféltettebb gyöngyszemeim egyikét látom kormoráncsőrökben vagy hármashorgok ágain himbálózni.

Gereblyézés, aranygiliszta, kapálás valamint jég alá kergetett halak, partra menekülő pikkelyesek, megsebzett, feleslegesen felsértett uszonyosok. Számomra az évek folyamán már egyre inkább összefonódó, becstelen műveletek, melyet állatoknak álcázott lények végeznek.
Vizeink egyre jobban megcsappanó halállománya, az egyre inkább elkorcsosuló kocahorgásztársadalom, a kizsákmányolás tölt el sokszor keserűséggel, főleg amikor legféltettebb gyöngyszemeim egyikét látom kormoráncsőrökben vagy hármashorgok ágain himbálózni.

Már-már örömmámorban kezdtem az újévet, újdonsült horgászcimboráim társaságában a hétköznapok fáradalmait felejtve, legkedvesebb szórakozásom, sőt legkedvesebb elfoglaltságom közepette remekül teltek a hűvös téli napok. Naphosszat kergettük a márnákat a melegvizű kifolyók langyos ágaiban, szerencsére elég jó eredményekkel. Rekordfogásokkal nem ajándékozott meg a folyó, de ilyen ínséges időben, amikor a tavak nagyrészét jégpáncél borítja, sőt folyóink többségén is zajlik a jég azt hiszem az apróbb halaknak is örül a horgász, főleg ha azok még kapókedvüknél is vannak. Mondhatni állandó vendégek a rózsás márnák, melyeket élvezet szákba terelgetni a minimálisra finomított felszerelésekkel. Az éhes marcik rendre beállnak a tartalmas etetésre, főleg, ha az még sok élőanyagot is tartalmaz. A folyamatosan bukdácsoló úszók feledtetik a horgásszal, hogy az egy helyben állás, akármilyen vastag, réteges ruházatban történik is, mégiscsak dermesztő.
A hétköznapok monotonságába visszatérve folyamatosan a vízpartra vágyódom, még ha az sok sporttársat vonzó szakaszok egyike is. A legközelebb eső szakaszok azonban már lassan feledésbe merülnek, téli süketségük miatt. A tavalyi év végén még csak-csak látogattam a sekély részeket pár vésettajkú paduc reményében, de mivel semmi életjelet nem tapasztaltam, kénytelen voltam másfelé tekingetni.

A minap azonban furcsa jelenségekről kaptam hírt. A Sajó-parton rendszeresen sétálgató ismerőseim a parttól méterekre, életükért szenvedő halakra lettek figyelmesek. Pontosan 2 db halat találtak, mint utólag kiderült ívásra készülődő paducok voltak. Egyikükön semmi külsérelmi nyom nem volt felfedezhető, így szerencsére ő megúszta a kalandot, de társa azonban ádáz harcot vívva, meghalt valami élőlény által. Ahogy meghallottam a történteket, azonnal nekivágtam a gyilkosok felkutatásának. Tudtam, hogy nem lehet más, mint a télvíz idején itt tanyázó kárókatonák bandája. Sejtésem rögtön bebizonyosodott, amint leértem a folyópartra.

Tömegével járják a vizet!

Számokba nem akarok bocsátkozni, de biztos vagyok benne, hogy 40-50 fekete rém hajkurászta a vermelő halakat, gyerekkorom meghatározó élményeit jelentő szakaszon. Jelenlétemmel elriasztottam mindet, de ténykedésükre utaló jelet csak egyet találtam. Sajnos, egy, a fejétől szinte megfosztott paducot hordott magával a Sajó.

Nem egy szívet melengető látvány!

El sem tudom képzelni, milyen rettegésben volt része, mikor a kormoránok hajtották.

Lejjebb, partszélbe sodródva ismét vérző szemű padróra találtam.

A tavaszi áradások után öröm lenne ilyen halakat horogra csalni!

Forrás: Hal-i