Igaz, ez nem c & r hír, de bennünket horgászokat és a Borsod-, Heves megyében élőket pedig rendkívül érzékenyen érintő hírt adott közre a Független Hírügynökség. Olvasás közben eszembe jutott, hogy sok milyen károkat okoz a parton: a szemetelést most meg sem említem, hanem a rombolást: a stégemet évente fel kell újítanom. Hogy miért? Volt olyan, hogy a “kedves” éjszakai pecások más tüzelőanyag híján a bejáró deszkáit tüzelték el, a stég peremét gumiszalaggal borítottam, ha leesik egy botom, ne karcolódjon. 2 hét múlva leszaggatták és még sorolhatnám. De azt majd egy következő cikkben. Sok ember mások életének, teljes vagyonának kockára tételével tesznek szert pár ezer Forint bevételre a szinesfémtelepeken. Vérlázító! Jöjjön a cikk:
 16 millió forint kárt okoztak a tolvajok tavaly az ár- és belvízvédelmi rendszerekben Borsod és Heves megyében. A tolvajok mindent vittek, ami csak mozdítható: több helyen ellopták a zsilipeket, a gátakat védő sorompókat, de még a szivattyúk üzemeltetéséhez szükséges transzformátor olajat is leszívták.

continue reading.....

Ebben a cikkben azt szeretném nektek bemutatni,milyen fontossággal bir a helyválasztás és a szerelék pontos összeállitása,müködtetése.
Ezen kivül ismét egy sztory,mely velem esett meg,és kivánom,hogy másoknak is legyen hasonló élményben része.
Természetesen csak hangsúlyozni tudom,fogd meg,és engedd szabadon,mert a jövőre is gondolni kell,nem csak a mára!

continue reading.....

Nagyon dicséretes és okos dolog, amit formálnak a C-R.hu oldalon. Én
mindenképpen csak támogatni tudom ezt a törekvést. Jómagam is évek óta
visszaengedem a halaim zömét. Néha megtartok egy-egy süllőt, harcsát
konyhai fogyasztás céljára. Ez évente 3-4 db halat jelent. Az előző
(2007-es) évben már csupán csak 2 db-ot. Mindkettő süllő volt. Karácsonyi
vacsora lett belőle. Ha más is így tesz, az teljesen normális és
morálisan is értékelhető. A legnagyobb baj azonban az, amikor remegni
látok horgászokat - szándékosan nem írok sporttársakat - az alig
40 cm-es kis csukáért. Kérdem én, mi a faxot eszik rajta?

continue reading.....

Együnk, vagy ne együnk halat?Mostanában gyakran találkozunk avval az anomáliával, hogy fogjunk, de ne együnk halat, vagy annyit fogjunk, amennyit megeszünk, vagy együnk annyit, amennyit fogunk.
De vannak olyanok is, akik azt mondják, fogjunk, de egyáltalán ne együnk halat. S nem kevés azoknak a száma sem, akik azt mondják, az édesvízi hal nem fogyasztásra termett, arra ott vannak a tengeri halak.
Természetesen a tengeri halak esküdt védelmezői azonnal felszisszennek, mondván: el a kezekkel a tengerektől, nem elég az eddig elvégzett pusztítás, most az édesvízi halakat is az ő rovásukra mentsük meg?
A legtöbb végleg kipusztult állatfaj a tengerekben volt megtalálható, s most onnét hiányoznak.
Sok érvelést hallottam már, mely a tengeri halak fogyasztására szólít fel, próbálva ezzel megvédeni folyóink, tavaink halait.
Alátámasztva mindezt avval a ténnyel, hogy például Olasz, vagy Spanyol, de akár Francia piacokon sem az édesvízi halakat kínálják az árusok, hanem a tenger kifogyhatatlan élőlényeit.
De biztos, hogy kifogyhatatlan?
A www.catch-release.hu internetes portál segít, hogy a kedves olvasó eligazodjon ebben a kissé sem egyszerű témában.
Nehézsége abban rejlik, hogy bármi módon cselekszünk is, érdekek sérülhetnek.
A kérdés az, hogy a halak érdeke ebben az érdekszövevényben hol helyezkedik el.
Ha számunkra a halak érdeke a fontos, nem lehet kérdéses, mi a helyes út.Magyarországon az átlagos halfogyasztás évi három kg körül van egy főre számítva, szemben a kívánatos húsz kg körüli személyenkénti halfogyasztással. Hogy ez tengeri, vagy édesvízi hal, az majdnem mindegy, mondhatnánk, de erről mindenki másképp vélekedik.
Magyarország édesvízi haltermelésben olyan tartalékokkal rendelkezik, amilyen hiánnyal Európa küzd.
A horgászvizeket üzemeltetők ezt már saját bőrükön érzik, hiszen napjainkban szinte lehetetlen például csukához jutni. Osztrák víztulajdonosok jönnek tartályaikkal, s helyben fizetnek háromezer forintot a csuka kilójáért, mert arrafelé drágább is, kevesebb is van belőlük.

continue reading.....

Az írások után jöjjenek a képek. Ha már elfogyasztásra szánjuk a kifogott halat, akkor sem így kell bánni szerencsétlen állattal!

continue reading.....

Mostanában gyakran találkozunk avval az anomáliával, hogy fogjunk, de ne együnk halat, vagy annyit fogjunk, amennyit megeszünk, vagy együnk annyit, amennyit fogunk.
De vannak olyanok is, akik azt mondják, fogjunk, de egyáltalán ne együnk halat. S nem kevés azoknak a száma sem, akik azt mondják, az édesvízi hal nem fogyasztásra termett, arra ott vannak a tengeri halak.
Számtalanszor láttam már, hogy a „horgász” pusztán a botot fogva, a halat a horgon lógatva emeli ki a vízből, majd a kavicsos parton rácsodálkozik a hal kétségbeesett vergölődésére, majd dicsekedve mutatja a szomszédnak, micsoda életerős halat fogott.
Azonban a dolognak itt még nincs vége.

continue reading.....

Mi legyen a hallal?
Ahányan vagyunk, annyiféleképpen viszonyulunk horgásztevékenységünk célpontjához, a halhoz. Rengeteg legenda terjeng arról, hogy a halak éreznek-e fájdalmat vagy sem, illetve melyek testének érzékenyebb részei. A tudomány mai állása szerint, azt sem tudhatjuk teljes biztonsággal, hogy mekkora fájdalmat okoz halunknak egy szájba akadó horog, de jól látható reakciói alapján, okunk van azt feltételezni, hogy megakasztott halunk a szúró szájfájdalmon kívül, komoly stresszt is elszenved.

continue reading.....