Vegyen halat! - állít meg Tiszaburán, a járdán egy férfi. Melegítőben van, fázósan húzza a nyakáig a cipzárt. Visszakérdezek: milyen halat árul? Válasz helyett szétnyitja a nála lévő nejlonszatyrot, és mutatja, hogy az egyik zacskóban csuka, a másikban meg kisebb keszegek vannak.
- Mennyiért adja?
- A csuka kilója nyolcszáz, a keszegé kétszáz.
Az ajánlat csábító, a bolti árnak alig a fele. Az egyiket ki is emeli a zacskóból, és mutatja a kopoltyúját.
- Vörös. Láthatja, friss az áru! - póbál meggyőzni.
Bármilyen olcsó és friss, mégsem veszek halat. A férfi nem vesztegeti rám tovább az idejét, megy tovább, s nem sokkal később már egy másik járókelőnek kínálja a portékát.

Amikor később halászoknak elmesélem a történetet, a szemük se rebben. Azt mondják, az ilyesfajta jelenet mindennapos a Tisza menti településeken novemberben, decemberben. A karácsonyi ünnepek közeledtével még az is megpróbál halat venni, akinek év közben nincs ilyesmire pénze: a szenteste hagyományaihoz sok családnál hozzátartozik a rántott hal vagy a halászlé. Az orvhalászok - rapsicok - ebben az időszakban többmázsányi halat emelnek ki a Tiszából vagy annak holtágaiból: a téli vermeléshez készülődő, csapatosan összebújó halak könnyű prédái a “gereblyével”, hálóval, netán elektromos árammal vízre szálló haltolvajoknak.

- A gereblyézés módszerét a csóróbbak használják, akiknek nem telik modern eszközökre - avat be az orvhalászat titkaiba Oláh Tamás abádszalóki halőr. A gereblyézéshez mindössze három bicikliküllő kell: ezt horog alakúra hajlítják, a végeit élesre reszelik, s ezeket egy ólommal összefogatják. Akiknek még ólomra sincs pénzük, azok egy üres szódáspatront vágnak félbe, s abba préselik bele a három óriáshorgot. Ilyen készülékből egyszerre többet is rákötnek a zsinórra. Ha ezt megfelelő helyen eresztik vízbe, s egy speciális, rángató mozdulattal húzzák kifelé a botot, akkor a horgok beleakadhatnak a vermelő halak testébe, s tucatjával emelhetik ki azokat. Az éles horog végigszántja a hal testét. A megsebzett halak egy részét nem sikerül kiemelni, s így nagyobb bajt okoznak: az elfertőződő seb más halakat is megbetegíthet.Tiszabő és Tiszaroff között, a Tisza egyik holtágánál, az úgynevezett gói tónál találkoztunk halászokkal. Épp halakat mentettek a vízből, attól tartva, hogy ha kemény lesz a tél, akkor az alacsonyabb szakaszokon a befagyott víz alatt már nem lesz elegendő az oxigén. A méretes példányokat kereskedőknek adják, a kisebbeket elviszik a tiszaroffi élő Tiszához, s ott visszaengedik a vízbe.

A halászok jövedelme azon múlik, mennyi halat fognak ki havonta. Csordás Ferenc szolnoki halász szerint épp ezért számukra sem mindegy, hogy az orvhalászok mekkora zsákmányt oroznak el előlük.

- A szajoli székhelyű Halász Kft. tagjai vagyunk, de őstermelőkként dolgozunk. Ez azt jelenti, hogy havonta 65 ezer forintot fizetünk be a kft.-nek: ez fedezi a társadalombiztosítási járulékunkat, a halászati jog bérleti díját, és ebből a pénzből járulunk hozzá a cég gépvásárlásához vagy a mindenkori haltelepítés költségeihez - mondja Csordás Ferenc, akitől megtudom: a kifogott halat szabadon értékesíthetik, akár kereskedőknek, akár szállodáknak, éttermeknek. A halászoknak azonban akkor is ki kell kifizetniük a havi 65 ezer forintos költséget, ha egyáltalán nem sikerül halat fogniuk.

- Sokkal jobban meg van kötve a kezünk, mint a rapsicoké - panaszolja Csordás Ferenc. - Mi csak a halászásra kijelölt folyószakaszon dolgozhatunk. Nem foghatunk halat horgászvizeken, s a tilalmi időszakokat - például a decembertől februárig tartó vermelés idejét - is be kell tartanunk. Az orvhalászok oda mennek, ahová akarnak, ott dobják a vízbe a hálót, ahol kedvük tartja. Akár másnap reggelre tudnak teljesíteni megrendeléseket, mert ismerik a halak vermelési helyét, sőt, már egyre többen halradarral követik a rajok mozgásának irányát.

A halászok abban is egyetértenek, hogy az orvhalászok általában az övékénél jobb felszerelésekkel rendelkeznek. Könnyű testű, de nagy teljesítményű motorral felszerelt csónakokkal járják a vizeket, gyors terepjáróik vannak, így simán meglépnek rendőrök, halőrök elől. Ráadásul a tettenérésük szinte lehetetlen: a vízbe leeresztett hálókat alig lehet észrevenni a partról, hiszen csak egy bothoz rögzítik le azokat.

Az orvhalászok arra ügyelnek, hogy legyen hivatalos horgászengedélyük - ezt évente 14-17 ezer forintért válthatják ki -, s legtöbbször a vízi járművük műszaki vizsgája is rendben van. A szabálytalanul kifogott halakat addig tárolják a vízben, amíg éjszaka, biztonságosan nem tudják kiemelni és elszállítani. Ha véletlenül halőrök vagy járőrök ellenőrzik őket, akkor azt mondják, hogy horgásztak, és kivételesen jó volt a kapás. Amíg a halon nem látni durva, a gereblyézésből eredeztethető sérüléseket, addig nem is tudják meggyanúsítani őket állatkínzással vagy szabálytalan horgászással.

Mivel Tiszaburán és Tiszabőn a helybéliek többsége roma, sokan hajlamosak az orvhalászattal okozott kárt az ő számlájukra írni. A halőrök elismerik: valóban van egyfajta megélhetési bűnözés, ami az itt lakók egyikét-másikát jellemzi, de a nagyobb kárt éppenséggel nem a buraiak vagy a bőiek okozzák.

- Kaptam már én el a Tiszán ügyvédet meg vállalkozót is, akik nem voltak rászorulva arra, hogy ellopják a halat, mégis nagy tételben vittek el a hálóval kifogott csukát, süllőt - állítja Oláh Tamás. - Az ilyen embernek a puszta zsákmányszerzés a célja, nincs benne tisztelet az állat iránt, megszokta, hogy amit akar, azt megszerzi. Nem is vállal túl nagy kockázatot: ha egyáltalán a bíróság elé kerül az ügy, a legtöbben megússzák pénzbírsággal.

Hasonlóak a rendőrök tapasztalatai is: nemigen emlékeznek olyan esetre, hogy valaki börtönbe került volna orvhalászat miatt. Csúr Péter őrnagy, a kiskörei vízi rendészeti őrs vezetője feleleveníti azt az esetet, amikor tavaly orvhalászaton tetten értek egy tiszafüredi vállalkozót: neki büntetésként bevonták a horgászengedélyét, s eljárást is indítottak ellene.

A halászok megemlítik, hogy tavaly egy német házaspár kószált kishajóval a Tiszán, s elektromos árammal halásztak. Őket sem sikerült azonban tetten érni. Amikor a halőrök a készülékről érdeklődtek, azt a választ kapták: nem használták, csak benne felejtették a hajójukban, Németországban ugyanis nem tilos ilyen eszközt tartani. A náluk lévő halakról pedig azt állították, hogy azokat horgászbottal fogták.A halőrök azt mondják: az elektromos árammal történő halászat nagyon durva és embertelen módszer. Az elkövetők radarral feltérképezik a halak vermelési helyét, ahol akár több száz példány is tartózkodhat egyszerre. Váltóáramot vezetnek a vízbe, amelyik agyoncsapja a halakat, sőt, sokszor a gerincüket is megroppantja. Ilyenkor egyszerre több tucat tetem áramlik a felszínre, s elég csak szákba emelni őket. A hal élvezeti értékén állítólag nem változtat ez a módszer: az elektromos áram nem hagy nyomot, nem változtatja meg az állat húsának színét vagy szerkezetét. Ráadásul az így halászók legtöbbször azonnal megtisztítják és kifilézik a halat, s már szinte konyhakész állapotban szállítják az éttermekbe, szállodákba.

Az étteremtulajdonosok s más felvásárlók szintén megszegik a törvényt, amikor az orvhalászoktól számla nélkül megveszik, majd később a vendégeknek elkészítik a halat. A módszer úgy működik, hogy a legális piacon is megvásárolnak egy-egy tételt, amelyről rendelkeznek számlával, így, ha ellenőrök érkeznek hozzájuk, ezzel a papírral fedezik magukat. A rendszeres utánpótlás azonban az illegális forrásokból történik.

Az általunk kiválasztott Tisza menti települések halászcsárdáiban nemigen akadt olyan tulajdonos, aki nevét is vállalva nyilatkozott volna az effajta ügyletekről. Név nélküli beszélgetésekből azonban kisejlett: a módszer működik, miután mind a vevő, mind az eladó érdekelt a fenntartásában. A vendéglős a piaci ár feléért, kétharmadáért mindig friss halhoz jut, az eladó pedig különösebb költségek - bérleti díj, tb-járulék, telepítési hozzájárulás - nélkül szerez bevételt. A halászok számításai szerint egy-
egy orvhalász jobb napokon akár 150-200 ezer forintot is megkereshet, ha például elektromos árammal halászik. Ebből a pénzből persze adni kell a segítőknek is: azoknak, akik a terepen azt figyelik, nem közeledik-e a halőr, vagy akik segítenek új vevőket találni az értékesítéshez.

A 68 éves Nagy Lajos, aki még ma is dolgozik, az egyik legidősebb halász a Tiszán. Szerinte, amíg világ a világ, addig lesznek rendes meg tisztességtelen halászok.

- Látom én, ahogy sunnyognak itt néha az emberek a folyón - mondja. - Lesik a kormoránok nyomait, mert tudja, amelyik fán sok az ürülék, annak a környékén a haltermés is nagyobb: a madarak mindig jobban tudják, hol kell a vízbe csapni. De ha látok orvhalászt, én bizony nem hívom ki magam ellen a sorsot. Ha rájuk ereszteném a rendőrt, később az én hálóimat tennék tönkre, nekem okoznának kárt. Tegyék a halőrök meg a rendőrök a dolgukat, én is teszem a magamét.

Hasonlóképp vélekednek a horgászok is. A nyugdíjas Török Imre negyvenéves motorjával szinte naponta jár le Tiszaroffról a holtágra. Ő is látott már “gereblyéző” horgászokat, hálóval közlekedő csapatokat. Azt mondja, ilyenkor legfeljebb odabiccentenek neki, s ő tudja: nem érdemes kikezdenie velük, hisz többen is vannak, meg mire a halőr kiérne, már bottal üthetné a nyomukat.

Ősszel a rendőrség látványos akciókkal igyekszik elejét venni a hallopásoknak. Az idén például novemberben két hétig éjjel-nappal több tucat rendőr járőrözött a Tisza-tónál. A tél beállta előtt egy méterrel csökkentik a tó vízszintjét, s ilyenkor a halak igyekeznek a csatornákon eljutni a Tisza folyóig. A csatorna keskeny, így hálókkal könnyű elállni a halak útját. A kéthetes rendőri akció során többször is találtak ugyan leszúrt hálót, de nem sikerült elfogniuk a gazdáját. Valószínűleg a rendőri akció híre eljutott azokhoz is, akiknek kézre kerítését épp ettől az akciótól remélték. Mindenesetre 1150 méternyi hálót felszedtek, s ötven esetben - főként engedély nélküli horgászat miatt - szabálysértési feljelentést is tettek a rendőrök.

De egyetlen orvhalászt sem sikerült fülön csípniük.

A szakértők megbecsülni sem tudják, mekkora kárt okoznak a hazai vizeken - főként a Balatonon, a Velencei-tavon, a Tisza-tó térségében, valamint a Dunán és a Tiszán - az orvhalászok. A halállomány folyton változik, így nehéz megállapítani, hogy a “hiányzó tételek” mekkora része írható az illegálisan halászók, horgászók számlájára. Óvatos becslések szerint az általuk okozott kár milliárdos nagyságrendű.Az idén márciusban négy orvhalászcsapatot sikerült tetten érni a Tisza-tó déli részén.
A közelmúltban egy szolnoki étteremben két mázsa igazolatlan eredetű halat foglaltak le, ami miatt több százezer forintos bírságot szabtak ki a vendéglőre. A nyár közepéig hét esetben indított büntetőeljárást orvhorgászat vagy orvhalászat miatt a Balatoni Vízirendészeti Rendőrkapitányság. Az elmúlt négy évben - éppen a rapsicok okozta károk miatt - a Balatoni Halászati Zrt. hathatós intézkedéseket tett: a halőröket például ellátták műholdas helymeghatározó berendezéssel, és többen használnak már éjjellátó távcsövet is. Mindemellett a Balatonnál a rapsicok tevékenységét megelégelő horgászok is létrehoztak egy civil szervezetet, amelynek tagjai vállalták: ha gyanús mozgást látnak a vízen, akkor azt azonnal jelzik a halőrnek.
Forrás: www.nol.hu