A portál  szerkesztője a C & R mellett teszi le a voksát.
Kiskoromban, amikor még mogyorófaágból, spárgából, parafadugóból és hajlított gombostűből állt a felszerelésem, vígan aprítottam a vörösszárnyúakat, kisebb kárászokat. Még megboldogult nagypapámmal battyogtunk le a kertünk aljában csörgedező Almás-patakhoz. A halakat végül a ház macskája fogyasztotta el jóízűen.  Természetesen minden kifogott halat elvittem. Később is úgy magyarázta az “öreg”, hogy amit kifogunk, az a miénk. Így a kárászméretű pontyok is hazakerültek. Idősödve, NSZK rokonoktól kapott Blinker újságokat böngészve furcsa dologra bukkantam: Ezek visszaengedik a halat??? Minél többet olvastam utána a dolognak, úgy vált világossá, hogy valóban ez a helyes út, ahhoz, hogy a későbbiekben is nagy fogásokkal büszkélkedhessünk és majd a mi unokáink is foghassanak halat. Természetesen vigyünk is haza a kifogott halból, mert finom és egészséges, de a kapitális halakat hagyjuk tovább élni, mert így lesz benne örömünk nekünk, másoknak,  legfőképpen pedig a HALAKNAK!

continue reading.....

Olvastam az 1996. decemberi Magyar Horgászban a Pisztrángfogó csapatunkról. Nem is olyan régen láttam a televízióban eme “remek” csapatot. Amit itt leírok, az természetesen csak az én véleményemet tükrözi. De rendkívül kíváncsi vagyok, a többi sporttárs hogyan látja ezt a helyzetet. Akkor 1996. szeptemberében Olaszországban a Camonica völgyében rendezték meg a 4.pisztrángfogó vb-t, melyen csapatunk az ötödik helyet szerezte meg. Ez eddig rendben is lenne. Na, de milyen pisztrángfogás volt ez !!! Kukaccal pisztrángra ?

continue reading.....

Egy félelmetes folyó
Karl Wekessser írása a www.angeln.de oldalon

Az utolsó nehézkes lépések után elém tárul a pannon őserdő és egy szinte nem is evilági kép fogad.

continue reading.....

Túl szép, hogy kárba vesszen. Egy német horgász szomorú tapasztalatai a magyarországi catch-release szokásokról.
Az írás eredetije az Angeln.de oldalon jelent meg, majd a Horgasszunk.hu fordította le.

Egészséges, életerős halak, a minket körülvevő csodálatos természet részei. Akváriumokban tartjuk őket, lemerülünk a tengerek mélyére, hogy megcsodálhassuk őket. És horgászunk rájuk, vagy valami olyasmit. A Magyarországon kifogott halak 99%-a már soha többé nem kerül vissza a vízbe, hanem az edényben végzi. A maradék pedig a szemétben. Senki nem gondol arra, hogy milyen értelmetlenül és feleslegesen bújuk ki belőlünk a  genetikailag kódolt vadászösztön. A szörnyű mészárjelenet képeit most megosztom Önökkel, pedig sokáig rejtegettem őket a nyilvánosság elől elzárva. A magyarországi természetes vizek mellett eltöltött hosszú hónapok vittek rá arra, hogy a „teremtés koronájának” eme megnyilvánulását megosszam Önökkel. Elsősorban azért, hogy minden érző ember segítségével az ilyen és hasonló őrültség gondolatát kiűzzük a „sporttársak” fejéből.

continue reading.....